Marcián

Az elmaradt képeket most pótolom vegyesen:

Apucival 

Muszály volt felpróbálnom apa biztonsági hevederjét.Tök jól áll :) 

Apával nevetünk: 

Fürcsi után: 

Bérhordozásban :) nénikémmel :) Jót aludtam az Ő hátán is. 

Huncutkás: 

Megszereztem az almát: 

Alvós (ami ritka így önállóan,cici és kendő nélkül) 

Indulhatunk már? 

És a napokban a sláger a napszemüveg, és a pózolás :) Ja, a nyakláncról nem nyilatkozom.

Anyukám nem egy nagy bligíró, de ma történt valami fontos.Előtört a jobb alsó fogam. 2009.04.11.Már nagyon várták.

Ideje  már lassan 8 hónaposan.:) Nyűgös csak ugyanannyira vagyok, mint máskor :), de nagyon sokat kacagok.

Még mindíg cicin alszok,és anya nélkül 5 percig sem bírom. Nagyon nagy a szerelem köztünk.

Pár napja voltunk méreckedni , eredmény: 69cm és 8800 gramm. Amúgy állítólag dagi vagyok, de anyuci szerint nem, csak kis tokás :)Annyit erről,hogy a sapi megkötője mindíg eltűnik.hehe

Kajázásról: 2 üveg csirkés vagy pulykás valami /nap  + anyatej + tea.

Mozgásról: kúszok ezerrel ... de csak ha érdekes dolgot látok.A lustaság fél egészség. Viszont állandóan állni akarok.Már fel tudok egyedül is állni,ha jól kapaszkodom,és mennék nagyon,de anya nem örül neki.Azt mondja még korai.

Április van még, de olyan jó idő,hogy hihhetelen.Pár napja jól meg is kapott a napocska, kis piroska vagyok most.

Na más most nem is nagyon jut eszembe.Csá

Vége felé járok első taknyos megfázásomnak, kb.6 nap.

Az első 4 nap félóránként orrszívással és nyüglődéssel telt,az utóbbi 2 napban már rekedt is vagyok.Ami azt is okozza, hogy halkabban sírok, vagy hang nélkül. Állítólag vicces.

Amúgy a közérzetem jó.

Anya a szerelmem, és amíg Ő szeret (és minimum 1 méteren belül marad) addig semmi baj nem lehet.

Na úgy látszik anya nem egy rendszeres blogíró :) ...

Állítólag nincs ideje mellettem.:) A sulit megint passzív félévre jegelte.

Már 7 hónapos vagyok, de semmi szabadidőt nem adok anyának.Játszani és aludni sem szeretek egyedül. Úgy kell neki.Néha lepattint a Maminak,hogy intézze az ügyeit, de mi lehet nálam fontosabb???

Szinte semmit sem csinálunk úgy ahogy "kéne".Vagyis nekünk(nekem) így jó és kész, és semmire nem lehet rávenni hoyg másképp csináljam. Anya néha kiborul :), de azért nagyon szeret.

Reggel elég sokáig alszunk,9 körül szoktunk kelni( vagy még később).Természetesen együtt alszunk.

Ezen sokmindenki kiakad, pláne ha hozzátesszük hogy cicin alszok. Na jó ha jobb napom van néha elég ha valahol hozzáérek.Szereti anya ha simizem :)Azt mondják elkényeztetnek, de minket nem érdekel mit mondanak, így a jó és kész.Amúgy se hagynám hogy máshogyan legyen.Voltak próbálkozások,mikor anyuci besokallt és bizonyítottam,2-3 óráig is tudok ordítani nem egyszerűen.A szomszédok biztos azt hiszik, hogy kínoznak.

Szóval együtt alszunk, együtt kelünk, mert ahogy anya felkel, én max 5 percig bírom egyedül, aztán észreveszem hogy nincs ott.Egyébként jókedvűen kelek, nevetek mindig.

Aztán a napközbeni alvásom max 2-szer 20 perc, mert ugye egyedül nem tudok ennél többet.

Ha anya is velem alcizik akkor bírom másfél órát is,ja és a háton alvásról nem is beszélek. Akkor bármilyen zaj lehet, meg se rezzenek. Így is kábé másfél -két órát tudok szundítani önfeledten.Szóval anya így szokott főzni, takarítani, fát pakolni!!! Mert még babakocsiban friss levegőn is max 20 percet szundítok.

Tehát a hordozókendő a sláger.Hozzáteszem 9 kiló körül vagyok így 7 hónaposan, ami nem kis súly, és naggyon lusta :) A cipelést szeretem, és nagyon meggondolom hogy fáradságot vegyek-e odakúszni valamihez. Merthogy IGGEN!! úgy 3 hete elkezdtem kúszni. Először nagyon tetszett és minden reggel gyakorlással kezdtem.Mostmár tök uncsi, úgyhogy csak akkor veszem a fáradtságot, ha valami nagyon érdekel.Tök vicces ahogy könyörögnek hogy ugyan induljak már meg.Nem tudom mit izélnek velem, sokkal egyszerűbb ha felvesznek és megyünk nem? Amúgy meg engem inkább ez a felállás izgatna, de anya azt mondja először négykézláb kell megtanulnom. Sőt még ülni is magamtól kéne. Nem tudom mé nem hagynak má.

Mit is írjak még. Jaa, fogam az nincsen, de nem gond, így is megoldom az ügyeim. Ráérnek végül is. Legalább nem szenvedek miattuk.Nyálazás meg rághatnék azért van, de nem fáj.

 Nagy mutatványom mostanában a kutyázás, közben tudom mondani hogy bábábábábábá.

Tudom még azt is hogy mámámámámám, ezt anyának szoktam mondani ha azt akarom, jöjjön oda.Meg ordítani is szoktam még, azt iszonyat hangosan.

Állítólag nagyon széép is vagyok, és okos.:)

Enni ilyen gyümiket szoktam, ált.napi kétszer, meg cicizek még sokat. Az "almaallergiám" úgy tűnik elmúlt.Merthogy eddig az almától, már evés közben a bal szemem alatt egy foltban bedagadt kicsit, és bepirosodott. Aztán 10 perc múlva el is múlt, nem tudni mitől, de a biztonság kedvéért egy darabig azt nem ettem.

A 74-es ruhákat most nőttem ki. Nagy baba vagyok.

A nevemre is hallgatok, legalábbis azt hiszik.

Alapjában véve nagyon jókedvű baba vagyok, akárhová megyünk mindenkire nevetek, aminek örülnek,és meg is jegyzik milyen szép és kiegyensúlyozott vok.(Hehe látnák az itthoni cirkuszaimat!)

Apáról még nem is írtam.Ő szegény sokat dolgozik mostanában, meg még suliba is jár, de nagyon jóban vagyunk.Nagy kedvencem.Annyira tudok örülni mikor hazajön, alig bírom kivárni hogy ölbe vegyen. Jól megmarkolászom az arcát, meg megeszem és megcsapkodom.Neki sajnos nincs cicije :) , de jókat szoktam aludni a pocakján, meg a hátán, kendőben.

Mostanában valami gazdasági válság van vagy mi, de engem nem nagyon érdekel.:)Ma Gyurcsány le is mondott...vagy mi. 

Na asszem ennyit mára.Majd még noszogatom anyát hogy írjon...

Ez két régebbi kép, de most találtam:

A vizsgálatokról annyi, hogy makk egészséges voltam, mint már mondtam, némi szépséghibával.

1. Picit sárgán távoztam az intézményből, de 1 hét alatt elmúlt, nem volt vele gond.
2. Pár hét múlva a szemészeten kilukasztották a könnycsatornámat, mert nem volt átjárható, ezért kis "csipás" voltam, de ezzel is minden renben van.
3. A fejem állítólag nem tartottam eléggé a gyermekorvos szerint, ezért neurológushoz kellett járnunk úgy kb. havonta, de ezt is úgy behoztam hogy csak na!

Ezektől eltekintve nagyon stramm kis fickó vagyok. És akkor ezt most le is kopogom.

Eddig kétszer volt beteg anyukám, de én még csak el se köhintettem magam. Azt mondják biztos az anyatejtől.:) Lehetséges...

Első vírusos fertőzésemen a napokban estem át, legalábbis anya ezt diagnosztizálta.

A 3 napos láz nevű betegségen (roseola infantum vagy exanthem subitum néven is ismert)

/A 3 napos lázat egy herpeszvírus okozza; jellemzői: 3 napig tartó magas láz, majd a 3. nap után a láz megszűnik, és 1-2 napig halvány bőrkiütések jelennek meg a testen./

Hát ezt nem nagyon akartam, olyan jó volt  odabent.

Úgy számolták,hogy 2008 augusztus 12.én- leszek kész.:) Ez eddig oké, de miért kéne kibújni a jó meleg lakhandiból,mikor mindenem meg van ami csak kellhet? Ráadásul így lehetek a legközelebb anyához. Manapság képes és 3 méterre is eltávolodik tőlem.Teljesen érthető ha cirkuszolok miatta... Anya (annak ellenére hogy már a 7.hónapban összepakolta a kórházi cuccainkat) azt mondta, ad még egy kis időt hogy felkészüljek :), de már nagyon nehéz voltam neki.

Tehát 12.én is találkoztunk a dokibával, ismertem már jól, mert gyakran taliztunk vele akkoriban.Megint rám tettek valamilyen tappancsokat, hogy hallgatózzanak benn mit is csinálhatok.Nem szerettem!Mindig jól lerúgdostam magamról, ami anyának tetszett és megdicsért milyen ügyi vagyok. Jó játék volt.Csináltak valami áramlás vizsgálatot is néha,és aznap kiderült, jó nagy a fejátmérőm. :)Ebből arra következtettek, hogy nem leszek kis darab.Olyan 4 kilóra saccoltak. Szóval e miatt a dokibá azt mondta hogy max.a cuccainkért mehetünk haza, aztán onnantól a kórházban kell aludnunk, nehogy valami baj legyen. Ez már izgi volt, de minél több időt voltunk benn, annál unalmasabb volt.Legalábbis anyának.Én tök jól elvoltam, és eszem ágában sem volt ezen változtatni.

Anyának már olyan nagy volt a hasa, hogy mindenki azt hitte kettő van belőlem.(Na persze az kéne csak.) 

Végülis kb.1 hetet sikerült még kiharcolnom, és 17. én, vasárnap a dokibá azt mondta  hogy elég, kész vagyok, jöjjek ki. Délután háromkor szólt anyának pakoljon, öltözzön és irány burkot repeszteni. Anya nagyon izgult, telefonált apának is hogy jöjjön.Apa pedig annyira izgult, hogy a fényképező gépet otthon, parkoláskor pedig a világítást a kocsin felkapcsolva hagyta, úgyhogy lemerült az akksi és taxival ment haza reggel, na de addig sok minden történt még velünk. 

A szülőszobán lecsapolták az úszkavizemet, ez már kellemetlen volt.Valami infúziót is adtak nekünk, ez még kellemetlenebb volt. A lakhandim egyre csak szűkült, mintha ki akarna tessékelni, és egyre nagyobb fény jött be valahonnan. Anyának pedig nagyon fájt, de apa ott volt mellette és segített neki sokat.Nekem pedig szorítottak hogy ügyi legyek megint.:) Szenvedtünk egy jó darabig, mire beláttam, nincs más választásom,ki kell bújni a fény felé ( na meg nyomtak is). Hajnal 3 óra 25 kor kiküzdöttem magamat.A fejem volt a legnehezebb, mert nagy nagy volt, de a lényeg hogy sikerült.Kemény menet volt. Mikor megláttak anyáék, nagyon megijedtek. Állítólag lila voltam , és óriási. A dokibáék is meglepődtek a méretemen.Kérdezték is vajon mitől lehet, szerintünk a napi 1 görögdinnyétől nőttem ekkorára.Csakis ettől, mivel az utsó 2 hónapban ez volt a fő táplálékunk.:) A csecsemős nővérek már vártak rám, megmosdattak gyorsan lemértek,mindenki megdöbbenésére 4620 gramm és 62 centi.Aztán bebugyoláltak és odaadtak apának.Nem sírtam hanem röhögtem.Odabújtam anyához, nem bírt el mert el volt fáradva de nagyon jó volt.Mikor már mindenki kiment és hárman maradtunk, ciciztem, meg örültünk egymásnak.Kb 5 óra körül felvittek a többi sráchoz bandázni meg vizsgálgatni, a többiek pihenni mentek.Délután végre újra anyával lehettem. Sokat aludtam,ciciztem,és fogadtam apát és a látogatókat az üvegajtón keresztül.:)

Ebben a befőttesüvegben aludtam.:) 

Mivel miden vizsgálatom okés lett a 3. napon már haza is jöhettünk. Apa boldogan hozott, jó idő volt, meleg. Mindenki nagyon örült.

Első nap otthon:

Jópár nappal később...

kb.2 hónappal később...

Szóval anyukám úgy döntött, készít nekem egy blogot.Már régóta fontolgatta, de úgy gondolta ez nem az Ő világa. Meg hogy ez neki bonyolult, időigényes. Aztán mégis, mert mennyire fogok örülni ha már nagy leszek és tudok olvasni.Visszanézhetem a képeket, adatokat, napra pontosan mik történtek velünk.Na persze csak azokat, amik rögzítésre kerülnek :)

Ez az első képeim egyike, amit apukám készített, még a kórházban egy hátsó titkos ajtónál, mert Ő nem jöhetett be hozzánk, csak ablakon keresztül nézhetett 3 napig áhítozva.Így hát itt randiztam faterral az elején, a titkos ajtónál.Bár asszem nekem mindegy volt csak alhassak.

 Ilyen dagi voltam 1 naposan :)